Tanulj a népesedésről a jövőd érdekében, mert a civilizációs válság legfőbb hajtóereje, ám nagy a tudatlanság vele kapcsolatban, és sok a tévhit! Ez az oldal ezeket a tévhiteket hivatott eloszlatni.
A fenntarthatóságról
A biokapacitás (biológiai kapacitás, eltartóképesség) az ökoszisztémák azon képességének mértéke, hogy hasznos biológiai anyagokat állítsanak elő, és hogy semlegesítsék a szennyezést. Az eltartóképesség legáltalánosabban elfogadott mértékegysége a globális hektár (gha), ami egy hektárnyi terület átlagos eltartóképességét jelenti.
Az ökolábnyom (ökológiai lábnyom, környezetterhelés) azt mutatja meg, hogy adott fogyasztási szint és technológiai fejlettség (technikai hatékonyság) mellett egy emberi társadalomnak mekkora területre van szüksége önmaga fenntartásához és a szennyezés semlegesítéséhez. Az ökolábnyom mértékegysége is a globális hektár.
A karbonlábnyom az ökolábnyom része, és azt mutatja meg, mennyi erdőterület és óceán kell ahhoz, hogy elnyelje az általunk kibocsátott üvegházhatású gázokat (pl. széndioxid). A fűtés, a közlekedés, az étkezés, és minden fogyasztásunk növeli. A klímaváltozás (klímamegbolondulás) oka az, hogy az emberiség karbonlábnyoma nagyobb, mint a természet képessége az általunk kibocsátott üvegházhatású gázok elnyelésére.[1]
A fenntarthatóság azt jelenti, hogy az adott társadalom ökolábnyoma nem nagyobb a rendelkezésére álló biokapacitásnál. Amelyik rendszer nem fenntartható, az túlterheli saját élet-alapjait, és így hosszabb távon összeomlik. Emiatt a fenntarthatóság elérése túlélésünk és jóllétünk szempontjából elengedhetetlen! Itt megjegyzendő, hogy a szántóföldek manapság jellemző magas hozamai jellemzően nem megújuló forrásokon alapulnak (pl. kőolaj, rétegvizek). Emiatt a valódi, hosszútávon megbízhatóan rendelkezésre álló eltartóképesség a valóságban jóval alacsonyabb, mint amit a biokapacitásra vonatkozó konkrét számok mutatnak. Más szóval, bár az ökolábnyom-számítás óriási (170%-os) ökológiai túlterhelést mutat globális szinten, még így is túl optimista.
Az ökológiai túllövésről
Az ökológiai túllövés azt jelenti, hogy egy társadalom ökolábnyoma nagyobb, mint a rendelkezésre álló biokapacitás. Ez úgy képzelhető el, hogy nem csak a természeti tőke “kamatait” élik föl, hanem magát a tőkét is fogyasztják. Egy ilyen társadalom nem fenntartható, mert így a természeti tőke (természetes erőforrások, pl. talaj, erdő) idővel elfogynak. Manapság a világ országainak háromnegyede ebbe a kategóriába tartozik (hazánk is). A tapasztalatok alapján az egy főre jutó ökolábnyom csökkentése bizonytalan, mert a fogyasztás csökkentése népszerűtlen, a fenntartható technológiák pedig jellemzően költségesek. Mindeközben a népességnövekedést igazából már senki sem akarja.
Az ökolábnyom-számítás alapján az emberiség 1970 óta túlterheli a Föld erőforrásait (eltartóképességét), jelenleg pedig globálisan 170%-ban terheljük, vagyis gyorsabban fogynak, mint ahogy meg tudnának újulni.[2] Hazánkban ugyanez az arány 130% körüli (a legfrissebb adatok 2014-esek).[3]
Az ökológiai túllövés napja minden évben akkor van, amikorra feléltük az adott évre jutó természetes erőforrásokat. Az év hátralevő részében elhasznált erőforrásokat lényegében a saját jövőnktől, illetve a jövő generációktól vesszük el. Más szóval, amíg nem érjük el a fenntarthatóságot, addig a jövő biztosan rosszabb lesz, mint a jelen (egy darabig persze még javulhat, ám a természetes erőforrások, és így a távolabbi jövő kárára).
Ha az ökolábnyom-számítást vesszük alapul, akkor a jelenlegi globális egy főre jutó ökolábnyom alapján (ami nem túl nagy, hisz még a magyar átlagnál is alacsonyabb) a Föld csupán kb. 4,5 milliárd embert tudna hosszútávon eltartani.[4] Az ökolábnyom-számítást persze érik kritikák, bár leginkább olyanok, miszerint túl optimista. Az ugyanis előnyként kezeli a termszetes élőhelyek mezőgazdasági területté alakítását, amik egyrészt sérülékenyebbek, másrészt a vadvilág pusztulását okozzák.
A népesedésről
A népességrobbanás a népesség egyre gyorsuló ütemben történő növekedését jelenti. Ez szegény országokban is zajlik (mert pl. nem jut fogamzásgátlóra). Ám a természeti erőforrások fogyása miatt rájuk zárul a szegénység-csapda, emiatt egyre csökken az esély a szegénységből való kiemelkedésre.
A túlnépesedés azt jelenti, hogy ha egy adott területen a népesség olyan kevés biokapacitás jut egy emberre, hogy ha fenntartható módon akarnának élni, akkor mindenki nyomorogna. Ez a már fogyó népességű országokra is igaz lehet, valamint a nagy egy főre jutó ökolábnyommal rendelkező gazdag országokra. Angliában, Hollandiában vagy Japánban például kevesebb biokapacitás jut egy emberre, mint Ghánában![3]
A világ országainak többsége túlterheli a saját területét,[3] és az emberiség több, mint 80%-a ökológiailag túlterhelt országokban él.[2] Japánban, hazánkban, és még néhány országban enyhén fogy a népesség, amivel valójában jó példát mutatnak. A népességfogyás tehát egy ökológiailag túlterhelt világban jó, és elkerülhetetlen. A kérdés csupán az, hogy önként választjuk, hogy megőrizhessük az életminőségünket és a természet szépségeit, vagy a természet kényszeríti ránk egy alacsonyabb életszínvonalon. (lásd: Mad Max világ)
A teljes ökolábnyom a népesség és az egy főre jutó ökolábnyom szorzata. Nem mindenki ismerte még föl a népesség méretének jelentőségét a környezetre gyakorolt hatás szempontjából. Emiatt például sokan nem tudják, hogy a világ legnagyobb környezeti terheléssel rendelkező országa egyúttal a világ legnépesebb országa, vagyis Kína. Az USA csak a második, a szegény országnak számító, ám szintén hatalmas népességű India pedig a harmadik.[5]
Ha egy ország népessége csökken, akkor lakói ugyan miért foglalkozzanak a globális túlnépesedéssel?
A Föld egyetlen globális faluvá vált. A kommunikáció, a közlekedés, a gazdaság, a szennyezés, és a globális hatások befolyásolják mindennapi életünket. A munkahelyeink elmehetnek más országokba a szegény százmilliók miatt, akik éhbérért is hajlandók dolgozni. Az élelmiszerárak pedig fölmehetnek a jómódú százmilliók miatt, akik magasabb áron is hajlandóak megvenni. Az élelmiszertermelés korlátaira jó példa Kína, ahol a gabonatermés az 1950-es 90 millió tonnáról 1998-ra 392 tonnára nőtt, de azóta csökken. 2003-ban már csak 322 millió tonna volt, mert fogy a termőterület a beépítés, szikesedés, elsivatagosodás és talajerózió miatt.[6]
A globális túlnépesedés növeli a világjárványok kockázatát, a környezeti-, és gazdasági menekültek áradatát, a levegő és az óceánok elszennyeződését, hozzájárul a klímaváltozáshoz, és konfliktusgócokat eredményez, melyek mind érintenek minket.
Néhány ökológiailag túlterhelt országban már fogy a népesség, méghozzá azért, mert a nők jelentős része hozzájut a fogamzásgátlókhoz, és ezért képesek reagálni a gyermeknevelést megnehezítő tényezőkre (valamelyest működnek a népességet szabályozó visszacsatolások). Érzékelik az ország erőforrásainak túlterhelését (pl. elsivatagosodás), hatással vannak rájuk a globális folyamatok (pl. klímamegbolondulás), mindemellett a munkaerőpiac globalizálódása miatt a munkavállalóknak jóformán az egész túlnépesedett világgal versenyezniük kell. Az ökológiailag túlterhelt országokban a fogyás egyelőre kifejezetten jól jön, mert a hosszútávú túlélés záloga a fenntarthatóság.
Ugyanakkor a megélhetési stressz csökkentése, illetve a fogyó népesség jövőbeli stabilizálása érdekében a fogyó népességű országoknak célszerű segíteni a globális népességnövekedés csökkenésbe fordítását is. Igazából a szegények is ezt szeretnék, csak korlátozottak a lehetőségeik. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy ha a fogyó népességű országok lakóihoz hasonlóan a világon minden nő hozzájuthat a fogamzásgátlókhoz, akkor a globális munkaerőpiaci-, és ökológiai nyomás enyhülése miatt az érintett ország lakói számára könnyebbé válik a megélhetés, és emiatt újra több lehetőségük és kedvük lesz a gyermek-vállalkozáshoz. Globalizált világunkban tehát egy ország népességfogyásának megállításához elengedhetetlen a népességnövekedés megállítása a világ többi részén (az oktatáshoz és a fogamzásgátláshoz való emberi jogok biztosítása révén).
[1] https://climate.nasa.gov/causes/
[2] https://www.footprintnetwork.org/our-work/ecological-footprint/
[3] http://data.footprintnetwork.org/#/
[4] https://www.footprintnetwork.org/resources/glossary/
[5] https://blog.data.world/which-countries-live-within-their-ecological-means-a0e81245069c/
[6] http://www.earth-policy.org/mobile/books/out/ote8_intro/
